Uncategorized
morning elegance
Kedd, július 27th, 2010 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések
“she pours a daydream in a cup, a spoon of sugar sweetens up…”
(:
mi lett volna, ha…
Csütörtök, július 22nd, 2010 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések
Voltál már úgy, hogy azt akartad mondani, hogy persze, hogy veled tartok, ha mész, és mégis csak egy grimasz meg egy makacs “mégsem megyek” lett belőle? Hogy némán ültél, mikor nyelved hegyén izzott a szó: “szeretlek”. Hogy a meleg ölelés helyett ijedt távolságtartásba burkolóztál? Hogy valakinek azt mondtad nélküled is boldog leszek, menj csak, hátra ne nézz; és a kemény szikla porrá hullt, mikor Ő elhagyott. És csacsogtál már legjobb barátodnak máshoz fűző szerelmedről, lelked mélyén vágyva, hogy csókjával tapassza be a szád? És kezdtél már úgy mondatot, hogy most elmondom az igazságot neked, és a szerelem színeit lecsupaszítva, csak valami halovány képet festettél érzéseidről, nehogy nevetségessé válj? Mondta már a belső hangod, hogy nem jött még el az ideje, és később azt, hogy elmúlt? Nevettek-e már ki azért, mert szerelmet vallottál? Rákiáltott-e már etikai értékrended, hogy ne tovább, nem szabad így szeretni; és féltetted-e már szerelmed attól, hogy életed túl bonyolult? Ébredtél-e már arra, hogy szíved igazgyöngyeit olyannal osztottad meg, aki nem bírt rá vigyázni? És volt-e bűntudatod, amikor a másik, kit megszerettél, neki már csak szűkmarokkal mért üveggyöngy jutott?
cím nélkül.
Vasárnap, július 18th, 2010 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések
Siess! Gyerünk!
Szökjünk meg! Induljunk már!
Rohanj! Ne félj!
Hátha majd nem látja senki
Csak én,
Hogy mennyire szép,
Hogy mennyire más,
Ez az arc, Ez a hang, Ez a szem,
Ez az orr, Ez a száj.
Csak felfal belül,
Reménytelen.
Mert ez egy elbaszott szerelem!
Micsoda elbaszott szerelem!
(:
Szerda, július 7th, 2010 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések
“Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!” (:
.
Szerda, július 7th, 2010 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések
most talán mindenki néz rám kérdőn, hogy 1 hónap alatt 2szer is ?! egyedülálló ?!
nekem is időre volt szükségem, hogy rájöjjek, mi történt.
Volt egy mélypont az életemben, amikor szükségem lett volna Rá, de nem éreztem Őt magam mellett… Mást viszont igen. Mellettem volt, támogatott, éreztem, hogy lélekben velem van és megért.
Szakítottam Atival, de ezután tudatosult bennem az a (majdnem) 7hónap, amit Vele töltöttem, és szerettem, így aztán szenvedtem, és nagyon hiányzott. Találkoztunk, nem tudtam kontrollálni az érzéseimet, és újra összejöttünk.
De közben rájöttem arra is, hogy az előző illetőt, aki mélypontban támogatott, nevezzük nevén: Szabolcsnak, közel engedtem magamhoz. Nem léptem át a határokat, nem csaltam meg Atit, de nagyon sokat találkoztam és beszélgettem Szabolccsal. Volt, hogy 1 héten többször, mint Atival. Ami idegesített.
És amikor erre rájöttem, Atival már együtt voltunk újra, és nem akartam elrontani a kapcsolatot azzal, hogy elmondom neki ezt a helyzetet. Közben egyre többször eszembe jutott Szabolcs, és amikor Atival voltam, próbáltam elfojtani a gondolataimat Szabolccsal szemben. Ami az elején ment is, de aztán egyre kevésbé. Az is fontos, hogy ekkor már eljutottam arra a szintre, hogy tudtam, ahhoz, hogy működőképes, fair kapcsolatom legyen Atival, le kell építenem a kapcsolatomat Szabolccsal. És már nem akartam leépíteni.
Ami nagy baj.
Ezért vetettem véget. Kövezzetek meg, mondjatok rám akármit… Igen, elszúrtam. Nem tudtam lekezelni azt a helyzetet, hogy nekem barátom van, és közben van egy srác a szomszédban, akinek tetsszem, megért, és nagyon jól érzem magam vele. Túl közel engedtem magamhoz, és amikor be kellett volna húznom a féket - leépítenem a kapcsolatot vele - akkor már nem akartam ezt megtenni.
És mivel ez így senkinek sem jó, inkább kiszálltam. Mert így nem tudom Atit boldoggá tenni, Ő viszont nem érdemli meg, hogy szenvedjen.
De a pozitív része az, hogy megértette a helyzetemet. Talán fájt neki, de úgy érzem, barátságosan váltunk el, és hiszem, bízom benne, hogy ezek után is fogunk beszélgetni, mert arra is rájöttem, hogy igaz, hogy már nem vagyok belé szerelmes, de egy hihetetlenül jó embert ismertem meg benne, aki nagyon szép 7hónapot szerzett nekem, olyan élményekkel, amikre boldogan emlékszem vissza.
És ezért leírhatatlanul hálás vagyok Neki, és sosem fogom elfelejteni. Életem egyik legszebb 7hónapja volt.
Köszönöm!
!
Péntek, június 18th, 2010 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések
“Hétköznapokon csaknem észrevétlen a szeretet. Ám ha baj van, nagyon tud fájni. És te is, én is, akkor döbbenünk rá érzelmeink méreteire és fájdalmasságára, mikor veszély fenyeget. Miért így kell megtudnunk, mennyire szeretünk?!”
Nem azt mondom, hogy nem éreztem hétköznap a szeretetét. De talán ez a szünet kellett ahhoz, hogy észrevegyem, mennyire szeret/em.
Amint tudatosult bennem, hogy elveszítettem, nem voltam jól. nagyon nem…
hiányzott belőlem az életem egy része, amit Vele töltöttem. Rájöttem, hogy nekem igenis szükségem van Rá ahhoz, hogy boldog legyek.
Talán kesze-kusza az egész most, de találkoztunk, és egyszerűen nem tudtam mit kezdeni az érzéseimmel. Ültem mellette, és éreztem Rajta, és magamon is, hogy ennek még nem szabad véget érnie, mert mindkettőnknek terve van a másikkal…
És akkor megadtam magam az érzésnek, és most helyreállt a rend. (:
…
Kedd, június 15th, 2010 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések
“A szerelem regényes szó, a legesleghosszabb valamennyi között. Tartalmazza a testi, lelki, érzelmi vágyakat, továbbá a kifejezhetetlent, a senki-mással-sosem-átélhetőt, valamint nem többet, csak a teljes Világot…”
):
Péntek, június 11th, 2010 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések
Ne kérdezzétek, miért és hogyan…
A legrosszabb benne az, hogy magam sem tudom, hogy alakult ki. 2hétig marcangoltam magam azzal, hogy küzdöttem az érzéseim ellen. Amikor minden egyes nap próbálod meggyőzni magad érvekkel arról, hogy ez a dolog működik. Hogy jó, és szép. De akkor miért kéne bizonyítani, amikor előtte az volt a természetes, hogy minden rendben van…?!
Nem voltam már szerelmes, és úgy éreztem, nem tudnék mellette teljesen boldog lenni. Szerettem Őt, de már nem úgy. Borzalmas érzés, amikor egyszer csak valami megtörik. Hogy akiről azt gondoltad már 2hónap után (!), hogy a férjed lesz, aki az első volt neked, aki olyan pillanatokat szerzett, hogy örömödben sírtál órákig, aki a mindened volt…
És egyszer csak elszakad valami. És Te akárhogy is próbálod, nem tudod olyanná formálni, amilyen előtte volt. Amikor próbálod az érzéseidet más irányba terelni, de nem megy, csak akkor, ha elfojtod őket.
“De senki sem tudja elhallgattatni a szívünket és az érzéseinket…”
És ami ennél is rosszabb, amikor nem tudod magad sem, hogy miért alakult ez ki. Egyszerűen csak érzed, és szenvedsz… És természetesen nem tudod megmagyarázni sem magadnak, sem Neki. Szereted, mégis el kell engedned.
“Fogd a kezem, még csak egy picit, kérlek…”
Sóhajtások. Séta. Gondolataink egymás mellett peregnek, szinte hallom a tieidet is. Átölellek. 20perc néma csöndben, szoros ölelés, még egy könnycsepp is legurul…
” - Azért hiányozni fogsz nekem! - Éreztem az ölelésedből!”
Nagyon szép időszak volt. Az egyik legszebb az életemben.. De elmúlt. És most az elfojtott után az intenzív szenvedés van. Érzem rajta, hogy Neki is. A szívem szakad meg.. )’:
“And I’m a little bit lost without you, and I’m a bloody big mess inside. This ain’t a love song, this is goodbye…”
Köszönöm Neked életem legszebb 7hónapját!
“Ne sírj, mert vége lett, mosolyogj, mert megtörtént!”
…
mariella.
Kedd, június 1st, 2010 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések
“And she looked in the mirror and she thought to herself:
If I wanna play, I can play with me,
If I wanna think, I’ll think in my head.”
felfelé.
Csütörtök, május 27th, 2010 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések
“Vigyázz,hogy világosat gondolsz-e vagy sötétet, mert amit gondoltál megteremtetted…”