érdemes élned.
Hétfő, február 8th, 2010 | Uncategorized
“Szövögetem az álmaimat a csillagokon túl. Egyszer elrepülök oda is, tudom jól. Talán együtt megyünk, talán külön. Elszakadunk ettől az eszméletlen világtól…Szabadok leszünk. Egyszer mindent látni fogok. Beleszippantok a hajnali levegőbe és átérzem a születést, a boldogságot, az elmúlást. Látni fogom életem minden percét, tudni fogom, mikor kellett volna segítenem, vagy elbújnom az álarcom mögé. Látni fogom a hosszú évezredeket egy röpke pillanatban, és mindent megértek majd. Elszállok a messzeségbe, mint egy álom…El is fogtok felejteni, mint egy álmot. Talán én is elfelejtem majd az arcodat, ahogy azt suttogod: “Élni akarok.”
Talán elfelejtem a fáradt hajnalokat, a virágok illatát és a reggeli szellőt, ahogy megsimítja az arcomat. Elfelejtem az első szerelmemet, a múló évtizedek homályába temetett boldogságot és fájdalmat. Elfelejtem a mérföldköveket, az úton száguldó autókat, a dolgukra siető embereket az utcán. Elfelejtem a tündöklő fényt az igaz barátom szemében és az égető könnycsepp felszáradt nyomát az arcomon. Elfelejtem a sok munkát, csalódást, az első gondolatot, az első szót. A téli fákat és utcákat, a szíved melegét. Elfelejtem a hosszú éjszakákat és a perzselő napfelkeltét. Elfelejtem az első betűt, amit leírtam, az első versemet is. Talán még az álmaimat is elfelejtem. De egyet soha nem felejtek el: hogy érdemes volt ezekért élni.”Nincsenek még megjegyzések.