manóvilág.

<3

Csütörtök, december 22nd, 2011 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések

… és közben a szombat délutánjaim is egyre színesebbek! (:

sunday (:

Kedd, november 15th, 2011 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések

A vasárnapi ebédek után érzem, hogy mennyire is szeretek otthon lenni… (:

autumn

Hétfő, október 17th, 2011 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések

Az ember folyamatosan változtatna valamin az életében.
De vannak pillanatok, mikor ez egyre erősebben lüktet bennünk.
Változnom kell. Változtatnom…

“megváltozott és azt akarta, hogy érzelmei kövessék őt a változásban…”

élménybeszámoló a Tardos-Fradi meccsről…

Hétfő, augusztus 8th, 2011 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések

Először is szeretném letisztázni, hogy nem szokásom focicsapatokat fikázni, mert nem tudok focizni (a szabályokat ismerem, de labdába érni, az már nem az én formám :), de a tegnapi (2011.08.07-i) meccset nem tudom szó nélkül hagyni…

a IX.kerületben játszottunk, már a játék kezdete előtt megjelent egy rendkívül “szimpatikus” fiatalember, aki a FRADI zászlót kötözte ki a korlátra… Beszélgetni kezdtünk vele, merthogy Tardos nagy Fradi-drukker, és gondoltuk ez majd egy barátságos meccs lesz a játékosok és a szurkolók között - legalábbis én így voltam vele, de azt hiszem, ÓRIÁSIT tévedtem - és már itt kibukott, hogy az imént említett szurkoló egy begyöpösödött, igazi tapló fradista szurkoló.

Aztán elkezdődött a játék. Szerintem 2perc sem telt el, és a semmiből térdhajlaton rúgták az egyik játékosunkat. Semmi bocsánatkérés - persze a mi játékosunk a földre esett a fájdalomtól, mert gondolhatjátok, hogy egy izomagy nem kicsit tud rúgni - a bíró utasítására jött vissza úgy 10méterről, és egy hátbaverés volt az elnézést. Hozzá sem kéne tennem, sütött az emberről az egó, csak azt tudnám, mire…

Aztán a játék megy tovább, természetesen megszámlálhatatlan rugdosással, könyökléssel, csípkedéssel, anyázással, ítélkezéssel (mert hát a gyenge ember mi mással is tudna felülkerekedni a másikon, ha nem a támadással?!), majd jött egy helyzet, ahol az egyik fradi-játékos a saját lábában esett el, a bíró mégis nekünk fújt, és az ellenfél kapott egy szabadrúgást, nagyon közel a tizenegyeshez. Berúgták, az állás ekkor 1-0. (Erről csak annyit szeretnék szólni, hogy hallottunk olyanokat, hogy a bíró rengeteg esetben azért nem fújt a Fradinak, mert meg lett félemlítve a Fradi szurkolói által… hát nem csodálkoznék rajta, ha igaz lenne…)

Folytatódik a játék, természetesen a csipkelődések, az anyázások, és az ehhez hasonló magas röptű megnyilvánulások továbbra is jelen vannak a játék során, amikor fordul a kocka, rengeteg helyzetünk van nekünk, tardosiaknak. Sokat vagyunk kapuközelben, minek következtében Minárcsik Danink be is rúgja a labdát, így az állás már 1-1 (:

Itt elmondanám azt a történetet, hogy a gól előtt pár másodperccel felrúgták az egyik játékosunkat, mire az egyik csere-játékosunk bekiabált annak a fradisnak, aki felrúgta az illetőt. Ő pedig, cinikus mosoly, “csókold meg a seggem” és hasonlók. Majd, miután Dani belövi a gólt, “Gyere, megb*szlak anyád hátán, te g*ci, fogd be a pofád, gyere ide, agyonverlek…”, majd árulkodik a bíró bácsinak, aki odafut a cserejátékoshoz, figyelmeztetésképp, hogy a fehér vonalon kívül melegítsen… (Ez egy későbbi történés során fontos lesz!)

Tehát, az állás 1-1, a játékosok fáradnak, a fradisták egyre agresszívabbak, és lassan a bírónak is betelik a pohár, úgy osztogatja a Fradinak a sárga lapot, mint Télapó a cukorkát. Hosszabbítás, még mindig nem változik az állás, így jönnek a tizenegyesek.

Itt történik, hogy körülbelül 400 fradista szurkoló a pálya egyik végéből átjön a másikra (ahol a tizenegyeseket rúgják), rengetegen bejönnek a fehér vonalig (a pályán, és a kutya nem szól rájuk!!!), a többi pedig nekifeszülve a kapu hálójának, rángatva azt, ugrál, és ordít, mint a sakál, zavarva ezzel a játékot (tudom, hogy nagyon sokan úgy játszanak, hogy kizárják a szurkolókat a körükből, de kérdem én, ha 300 ember csüng a kapuhálón, és amikor Te labdához állsz, h berúgd, és az a 300 ember fújol és ordít hogy elbaszod, ott nagyon nehéz arra koncentrálnod, hogy be fogod rúgni… legalábbis szerintem…)

aztán megtörténik, amitől mindannyian féltünk, az egyik játékosunk kihagyja a tizenegyest, utána pedig a másik Fradi-játékos berúgja a gólt, és ezzel eldől a játék eredménye, SZÁMOKBAN!

Azért számokban, mert ezt a meccset erkölcsileg mi nyertük meg! Mert mi végigküzdöttük, rengeteg helyzetben volt részünk, és ami a legfontosabb, hogy sportszerűek voltunk!
Igen, hibáztunk is, de a mi csapatunkban is emberek játszanak, akik elfáradnak, felidegesítik őket, és nem mindig tudnak 100%-osan játszani, főleg nem a meccs végére…

Ja, és hogy még egy dolgot mondjak, ami megint minket erősít, és a mi igazunkat bizonyítja, miszerint a Tardos sokkal de sokkal jobban játszott, mint a Fradi, az az, hogy a bíró odajött hozzánk gratulálni, és azt mondta, hogy már az is szép eredmény, hogy el mertünk jönni játszani, mert a csapatok 80%-a nem mer kiállni a Fradi ellen a szurkolói megfélemlítés miatt, ezért tart ott a Fradi, ahol…
Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy büszkék lehetnek magukra tényleg… Nem ítéltem el embereket az alapján, hogy milyen csapatoknak szurkolnak, de ezek után, aki egy ilyen csapatnak szurkol, egy ilyen szurkolói táborban, ahol azért van nyereség, mert van rengeteg buta és primitív ember, aki üt, és fenyeget, azzal nem tudok mit kezdeni, nem tudom értelmileg hová tenni… És a meccs végeredménye utáni őrjöngés, a petárdázás, tüzijáték (a semmire :D), és az, hogy magukat állítják be az istenkirályoknak, “mindenki más meg lesz*phat minket”, megint csak arról árulkodik, mennyire mélységesen primitívek is ezek az emberek…

Egy szó mint száz, a Tardosi FC nagyon nagyon nagyon jól játszott, sokkal, de sokkal jobban, mint a Fradi. Büszkék vagyok/vagyunk Rátok, és ez a meccs a sok igazságtalanság ellenére a mi győzelmünket jelentette.

Juta ©

shut your beautiful eyes…

Szombat, március 12th, 2011 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések

Van, hogy lezárul egy korszak az életedben.

Ilyenkor futtatod az emlékképeidet, gondolkozol, felidézed a beszélgetéseket, az érzéseket.

Lélekközeli állapotok, amelyek veszélyesek is tudnak lenni. Amikor benne vagy, úgy érzed, nem számít semmi. Szabad vagy, és van valami felemelő a világban. Szeretsz, a függetlenséged mégis a kezedben van… De mivel szeretsz, kinyitod a szíved, így a sérülés kockázata ott figyel a sarokban.

Én megjártam ezt az utat.

Szabad voltam, és szerettem. Viszontszerettek, mégis megsebeztek.

Emlékképek, és ami eddig szép volt, és tökéletes, valahogy halványul. Átérzed a fájdalmat, amit akkor, hallod a belső hangod, a belső párbeszédet, amit Vele folytatsz, hallod, ahogy magaddal veszekedsz, aztán azon kapod magad, hogy az éjszakain ülsz, és patakokban folyik a könny az arcodról… (na nem mintha érdekelne, mit gondolnak rólam az emberek, de kissé ijesztő, milyen helyeken törnek rám az emlékeim… hát, ez már csak ilyen)

Rájöttem, hogy a haragnak semmi értelme. Felesleges energiapocsékolás, és semmilyen építő-jellege nincsen. De felejteni nem tudok…

“Deep inside your soul, there’s a hole, you don’t want to see…”

Úgyhogy most jön, hogy átkonvertálom az érzéseimet, megpróbálok emlékezni a szépre, a jóra, és továbblépni…

“sokkal inkább ezekre a hallgatásainkra kell most koncentrálnom, mert a csönd teljes szabadságot ad, hogy megértsem azt a világot, amelyben minden működött, és megtaláljam azt a pillanatot, amikor minden elromlott…”

Mert képes vagyok rá, mert megérdemlem a boldogságot.

Tags: Ati

just meaningless, you know.

Csütörtök, január 27th, 2011 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések

érzelmileg kifacsart állapot.

“külsérelmi nyomok”

november 26

Csütörtök, december 9th, 2010 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések

“Love will tear us apart… again…”

“milyen érzés? - üres…”

láss csodát!

Hétfő, november 22nd, 2010 | Uncategorized | Nincsenek megjegyzések

Hát itt ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még.

Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a jel,ami szól,
de a hang,ami hív
még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…

disap.ed

Szerda, november 10th, 2010 | Uncategorized | 3 megjegyzés

az igazat megvallva, csalódott vagyok.

és tisztában vagyok azzal, hogy kellenek ilyen csalódások az életben, mert semmi nem megy egykönnyen. az élet nem habostorta, küzdenünk kell, és ha valami nem jön össze, le kell porolni magunkat, és fel kell állnunk.

úgy tűnt, minden egyenesben van. nem az egóm miatt, egyszerűen éreztem, hogy kedvelnek, hogy együtt tudnának dolgozni velem.

és amikor ma felhívtak, meg is erősítették ezt a tényt, mert megmondták, hogy nagyon szimpatikus voltam nekik, és megjegyeztek(!) , de csak egy lányt választhatnak ki erre a munkára, és ha netalán nem jön össze a jelenlegi választott, meg fognak keresni mindenképpen.

amit jó hallani, és tényleg, igazán jó érzés, hogy elismertek, de mégsem elegendő arra, hogy teljes legyen az öröm. Igen, bevallom, nagyon jó előérzeteim voltak, mégis próbáltam csillapítani magam. Viszont, amikor közölték velem, hogy mégsem rám gondoltak, az nagyon rosszul esett.

de nem fogom feladni. szimpatikus voltam nekik, és ez nagyon nagy dolog.

ez az egész egy türelem-játék, és ha ez kell, hát kivárom, és próbálkozom addig, amíg nem találok olyat, amit tényleg nagyon szeretnék.

“A kudarc az az állapot, amikor az illető zsebében volt az energia, amellyel megoldhatta volna a kihívást, azonban a lustaság, a gyávaság, a kifogások keresése, a hanyagság, a tunyaság, a nagyképűség, az önzés, stb. erősebb volt, így nem tette bele mindazt, amit tudott volna. Így a nap végére marad a keserű szájíz, valamint a folyamatos önmarcangolás, hogy miért nem tette bele. A nem sikerült meg azt jelenti, hogy valaki megtett mindent, amit tudott, azonban azt is tudja, hogy emberből van, és nem sikerülhet minden. Ha ő becsülettel mindent beletett, mindez persze rosszul esik, de a nap végére nem marad lelkiismeretfurdalása, így nyugodtan alszik.”

Tags: munka

Fésűs Éva

Hétfő, november 8th, 2010 | Uncategorized | 1 megjegyzés

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.